2022 – Lemezhelyzet
- by Phonoda team
- in Blog
- posted február 2, 2022
Mint új kis kiadó, persze, hogy az az álmunk, hogy lemezre kerüljenek a zenék. Egyrészt, mert fizikai formájában néhány polcon sokáig fenn maradna, másrést meg mi is lemezgyűjtők vagyunk, ráadásul saját zenéket is írunk, így a saját lemeznél kevés szebb cél van számunkra. Nem véletlen így az, hogy kíváncsian olvasgatjuk a sorban megjelenő „lemezgyártási krízist” boncolgató cikkeket. Sok szakember, kiadó tulajdonos osztott már meg véleményt az ügyben, bőven van mit olvasni a témában, sajnos egyikük sem derűlátó.
Röviden az a helyzet, hogy hatalmas csúszások vannak a lemezmegjelenésekben, minimum 8 hónappal kell kalkulálni a megrendeléstől számítva az elkészülésig (ez régebben kb 30 nap volt), már ha sikerül rendelést leadni, mert a gyárak telítődtek. Sikerült elérni azt a töréspontot, ahol már nem tartható a gyártás.
A kis kiadók, amik 300-1000 lemezekkel terveztek pedig abszolút hátrányból indulnak a nagy kiadókkal szemben. A leghangosabb példa az új Adele album a maga 500.000 darabos megrendelésével, ami szép helyet foglalt be a gyártásban magának. Persze nem ez az egy album fektette félvállra a lemezipart, bőven van megrendelés és szépen besegített a covid is. Buli helyett lemezre költött a nép. Koncertek hiánya miatti bevételkiesést pedig lemezkiadásból próbálják betermelni a kiadók. Nem baj ez, csak a 90es évek végétől hanyatló gyártás nem bírja a tempót.
Nem kell hát sokat osztani szorozni, hogy elszomorodjunk az elektronikus megjelenések sanyarú helyzetétől, hiszen kis darabszámú rendelés nem nagy üzlet a gyártóknak, amíg vannak félmillió darabos kuncsaftok, a nagy darabszám meg undergroundban eladhatatlan. Sakk matt.
Az egy dolog, hogy nekünk, mint mini kiadónak esélyünk nincs emiatt szinte még 2023-ban sem lemezre, hiába szeretnénk, mert baromi jól esne ha a lejátszón pörögnének az anyagaink, pont ez a vágy az, ami újabb gondolatot vet fel. Pörögne egyáltalán? Legyünk őszinték, az elektronikus lemezek azért nem feltétlen az otthon hallgatós kategóriába esnek. Általában mixelésre vásároljuk, ritka az, ha elektronikust valaki egy lejátszóval otthoni hallgatásra veszi. Mivel jelenleg a party élet mélypontját éljük, ezért nem elég, hogy buli kevesebb van, de oltási hacacáré miatt közönség is. Bevétel is kevesebb. Illetve a legtöbb klub, főleg vidéken alkalmatlan lemezezésre a DJ pultja miatt. Így az elektronikus lemezek jelentős része most a nappalikig jut a megvásárlás után, otthon keverednek szettekbe, esetleg stúdiókban, ritkán bulikban. A divatosabb pop lemezeknél ez a helyzet annyiban ‘rosszabb’, hogy brit tudósok szerint sokan úgy veszik meg, hogy lejátszójuk sincs, azaz a lemez egy ereklye a kedvenctől. A ‘rosszabb’ itt kettős jelentéssel bír, hiszen a lemezgyártás felvirágzásának örülnünk kellene. Örülünk is, de mégis fájni fog, mert az Adele félmilliós albuma pl kevésbé érdekel minket, mint mondjuk a már lassan 2 hónapja csúszó Berg Audio ‘Horizons’ és sorolhatnánk.
Ha saját magunkat nézzük (Phonoda) , akkor a mi lemezeink is a nappaliban pihennek, gyűjtögetjük, játszani őket kevésbé tudjuk. Egyrészt mert fellépés is alig van, de ha van sem lemezes. Akkor mi minek vesszük? Fejvakarósan jogos a kérdés. Amiért a bélyeg gyűjtő a bélyeget, vagy még mindig jobb, mintha elkocsmáznánk az árát. Önigazolás done. Valójában mi zenével foglalkozunk, kb gyerekkorunk óta, szeretjük sok sok formáját. De ettől függetlenül sem hallgatjuk rongyosra a korongokat, sőt mi is sokkal hamarabb csapjuk fel a Youtube-ot, Soundcloud-ot, ha hallgatni kell gyorsan valamit, vagy valamelyik meglévő zenébe hirtelen belefülelni. Persze azért forognak a lejátszókon is, nem csak a port fogják, de némi előnyt élvez praktikumban a digitális világ, eszmei értékben pedig a lemez. Talán pont ezen a mintán és feltett kérdésen elindulva el is jutunk mai korunk legdivatosabb fogalmához. Fenntarthatóság. Fenntartható-e a lemezgyártás, ha a vásárlási igények így megnőnek annak tudatában, hogy a megvásárolt lemezek jó része a polcon a saját porgyűjteményét gazdagítja és tulajdonképpen ráfordítható idő hiányában vagy lustaságból csak nagy ritkán pörög? Esetleg soha, mert csak fali dísz?
A szalag jóformán kihalt, macerás volt. Leváltotta a kazetta, ami ugyan általában gyengébb minőséget hozott, de nem kellett fűzögetni, csak berakni a magnóba. Azt váltotta a CD, a CD-t a streamek meg a zinternet. Ezeket a változásokat a bakelit csendben végig kísérte, de bármelyik platform esetében a gyártás a felhasználók igényeit követte a hosszútávú fenntarthatóságot kevésbé, nem fontos. Ha minden igaz most sem alapanyag probléma miatt akadozik a rendszer, hanem kapacitás, de az utóbbi időszak lemezvásárlásai számunkra egy teljesen más problémát is hoztak magukkal, amit nem sikerült az évek során fenn tartani:
Minőség. 10-ből 4 úgy szól, ahogy nem szeretnénk lemezről vissza hallani zenét. Halk, a hangzás nem fat, hanem flat, finomság helyett tompaság. Sok csalódásba futottunk bele még 180g esetén is. Tehát a mostani ‘krízis’ előtt is fejvakargatva zajlott már pár rendelés, a hangzása miatt, hogy ugyan jó lesz-e, volt ami nem nyert. Ha pedig emellé még azt is belevesszük a tények listájába, hogy baromi nehezen lehet jó zenei anyagot találni az újak között, akkor fel is tesszük a pontot az i-re. Rengeteg cimborától halljuk ugyan azt, átnyálazza az új megjelenéseket és nem tud semmit rendelni, max úgy, ha lejjebb adja az igényeit. Magyarul sok a szar. Elektronikuson belül legalábbis igen, mert csak azt figyeljük, másról nem tudunk nyilatkozni, de az is lehet, hogy csak mi kotorászunk rosszul, rossz helyen. Bár így lenne.
A számok azt mutatják, sőt a késések is, hogy dübörög a piac, mégis sorra halljuk az ismerősöktől is ugyan azt, amit mi is csinálunk, hogy inkább Discogson vadászunk régi cuccokat, miután az új zenék piacán üres maradt a kosárkánk. Pedig örülnénk a jó újnak, a több jó újnak, mert azért túlzás lenne azt mondani, hogy egyáltalán nincs!
Minél több irányból közelítjük meg a lemez témát, annál mélyebbnek tűnik a gödör. Ráadásul erre a gödörre úgy nyújt segédkezet az internet, mint egy markoló, tovább mélyíti. A Youtube pl amíg segít az előadóknak azon, hogy könnyen eljuthassanak bárki fülébe, addig pont emiatt az ingyenes hozzáférés miatt sokkal kevesebben vásárolják. Egy mezei hallgató bárhol meg tud hallgatni egy zenét már telefonról is, miért fizessen akár digitálisért is? Nem kell a zenét birtokolni, ha ott van minden a www.közösben. Pláne úgy, hogy pont elég drága a kenyér ahhoz, hogy zenére költsön az aki nem használja csak hébe-hóba hallgatja.
A Spotify és társai ugyan fizetősök, de pont a pandémia miatt megugrott lemez kiadási láz mutatja meg, hogy nem termel eleget még a pop szcénában sem. Nyilván egy lemezkiadvány sem fogja behozni a koncertek hiányát, de önmagában a digitális eladások és stream-ek nem mézes bödön. Vagy csak a magasra helyezett léc szintű elvárásokat nem üti meg. A rajongók ugye ereklyét látnak sok esetben egy lemezben, az előadók bevételt, ez a folyamat is érthető. Nekünk is van ilyen okok miatt soppingolt lemezünk. De valószínű mindenkinek.
Vissza is kell kanyarodni az elcsépelt, de mégis fontos fenntarthatóság fogalmához főleg egy olyan világban, amiben nekünk nem csak, hogy mindig minden jár, hanem egyre több, ráadásul azonnal, de ‘mán. Jár a lemez, ha venni akarunk, jár a kiadás lehetősége, ha kiadni akarunk, jár az autó, nem baj, hogy nincs mikrocsip, jár az alacsony rezsi, jár a jólét és ami tényleg mindig minden esetben jár, az a szánk ezen a túlnépesedett bolygón, ahol egyre kevesebb az értelmes döntések száma.
Krízis van a világban, a gyártások, az alapanyaghiány, a mezőgazdaság, a pénzügy és szinte az élet minden területén. Mindenre megy a mutogatás, hogy mi nem működik. Talán jogosan merülhetne fel a kérdés, hogy az egyetlen igazi krízis véletlenül nem a saját morális krízisünk? Nem lehet, hogy az csak egy ideologizált álomkép, hogy nekünk mindig minden jár? Mi van, ha ez csak egy lufi ami előbb utóbb kipukkad?
Vágyaink, céljaink vannak, meg lesznek is, hiszen azokért élünk. Mi például oda lennénk meg vissza egy jó kis lemezmegjelenésért. Persze, hogy kitűztük célnak, de megértjük, hogy baromi hosszú lesz az út jelenleg, elfogadjuk. Követjük a fejleményeket, informálódunk, tervezgetünk aztán lesz ami lesz, jövünk digitálisan, mindig lépünk piciket, közben pedig eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha…amint ez a kép is mutatja. Hogy szokták mondani? A gondolatnak teremtő ereje van? 🙂
