Kanapén forr a dal
- by Phonoda team
- in Blog
- posted október 15, 2021
Az a helyzet, hogy mi annyira megszerettük már az elektronikus zenét, hogy nem sok esélyt látunk arra, hogy ez valaha is változni fog. Max a hangzások között vándorlunk, ez mindig is így volt, de hogy teljesen elforduljunk ettől az már nyilvánvalóan nem fog bekövetkezni. ‘Zsötem tuctuc’! (Olavi)
40-en túl / vagy küszöbén már levonható ez a következtetés. Nem vagyunk olyanok már, mint régen. 3x meggondoljuk, hogy mikor és milyen buliba megyünk el. A zenére vágyunk, az éjszakai dorbézolásra már kevésbé. Fiatalon jó volt, hetente akár 3 bulin is elhajolni. Most ez már egy távoli világnak látszik, zsebünkben a sok szép emlékkel.
Zenélünk bulikban (bár régen jóval többet), szervezünk bulikat is (régen ebből is többet), szóval nem csak a tánctér perspektívájából ismerjük az éjszakát. Életünk a zene. Mégis kicsusszan az a szánkon, hogy nem a szívünk csücske már az éjjeli élet és nem azzal a lendülettel vágunk neki, bármennyire is szeretjük.
„De a zene az kell!
Időhiány van, munka, rohanás, család, stb…és valós kikapcsolódásra ritkán jut idő. Márpedig kell az OFF. Én például alig várom, hogy takarékra tegyem az összes gondolatomat a nap végén, még ha csak pár percre is. Egy film vagy könyv is nagy segítség ebben, de a legjobb segítő a zene (természetesen a szeretteinken kívül). Kell egy kis időt fordítani magunkra és lecsendesíteni belül a zajt, azért, hogy a saját hangunk is szóhoz jusson. Gyerekként órákig tartó zenehallgatással mentem alfába. Bár szerintem egy mákszemnyi gondolat nem volt közben a fejemben, csak hallgattam és figyeltem arra amit hallok. Most minden egyes zenehallgatásnál saját magamat kell felrázni, hogy ‘helló, a zenére figyelj már bmeg’, mert ha nem teszem akkor seperc millió másik dolgon zakatolok. Fú de utálatos dolog ez. Pedig a tudatos zenehallgatás az élet egyik legnagyobb kincse. Ingyenes energiaforrás.
Pontosan ennek következménye a miniSeries életre hívása.
A 2000-es évekre visszaemlékezve volt egy tv műsor, ami múltat ötvözte jelennel és céljául semmi mást nem tűzött ki, csak és kizárólag azt, hogy a néző kikapcsolhasson a hétköznapokból. Privátfilmek a Filmmúzeumon!
2 frontról támadta a mindenfelé elkalandozó figyelmet. Adott egy varázslatos képi világot, amit még valószínűleg soha nem láttunk (a mi korosztályunk legalábbis tuti nem) és össze házasította a modern elektronikus zenével. Aki ezekre nyitott volt, annak ez nagyon működött. Igaz nem feltétlen ugyan úgy, mert nem csak kizárólag privátfilmekkel, hanem régi dokumentum-, reklám- és rövidfilmekkel megtűzdelve, de hasonló koncepcióban indult útjára a miniSeries is. 1 órás videóanyagok, amik még csak véletlenül sem szólnak minden egyes emberhez, de akikhez igen, hozzájuk nagyon. Manapság már a TV-ben nem lehet ilyesmit leadni, sőt régen is csoda volt.
Nem mindenkinek való ez, nagyon nem. Pont ezért nem is szabad ezt ma már nagyközönség elé tárni. Bármilyen furán hangzik, de egészségesebb, ha úgymond “pult alatt megy kézről kézre”. Lehet, hogy nehezebben találtok rá így, de mivel nem az a cél, hogy a tömegeket szólítsunk meg, így szerintünk nincs ezzel a tempóval semmi gond. Mi úgy gondoljuk, hogy előbb-utóbb megtalálja a sorozat a saját közönségét, olyan embereket, akik nyitottak, értik és hiányolták ezt. Mi bárhogy is van szeretjük.
Ha már az éjszakában annyira nem is vagyunk aktívak, mint régen, akkor legyen B terv arra, hogy a kellő zene-dózis ne maradhasson el. Übergyenge szóvicc lesz, de minket egyáltalán nem zavar, ha a ‘kanapén forr a dal’. A lényeg, hogy szóljon!
A legutóbbi miniSeries epizód:
Enjoy it! Listen loud, share it and follow PHONODA for further fine selections of deeper underground! Respect the artist and BUY music!
Peace! MATO & 7mirror [DJs & Curators PHONODA-miniSeries]