0

Nincsenek termékek a kosárban.

a House, az House

Tinédzser koromban tudtam, hogy mi House zene és mi nem, sokkal jobban, mint amennyire most tudom. Pedig nem hülyültem sokat, de elbizonytalanodtam.  Illetve tiniként is csak azt hittem tudom. (Olavi)

Nem boncolgattuk túl a dolgot régen. 4/4 alapon dallamos zene, az volt a dance. 4/4 alapon feszes tempóval, gépi hangzással szólt a techno. A kettő között meg a house, az összes többi 4/4-et meg a haveri körön belül ignoráltuk. Kész pont. Olav Basoski, Mac Zimms, Antoine Clamaran és sorolhatnánk hosszasan a múltat, de igen, ők voltak nekünk a house. Felnőttünk rajtuk, egészen könnyen el is juthattunk hozzájuk, neves hazai lemezlovasok szettjei hemzsegtek tőlük, jóég de szerettük. Mint ahogy az egy lépéssel mélyebb történeteket is, amiket leginkább Terry Lee Brown Jr. és Timewriter elmeséléseiben hallgattunk. A deep house is beköszöntött még hozzá milyen szépen, micsoda zenei sztorikkal. Daisy DeeViva Clubrotationben is nyitotta a világot (vicces, de igaz). ROOS – Instant moment megvan? Na, az is house volt. Emlékszem az egyik adásban Quicksilver állt a pultban, kevergetett és pont ezt tette fel. De a Casino – Get funky is house volt. Ilyen egyszerűen húztuk rá mindenre ugyan ezt, HOUSE. Fiatalság bolondság, kit érdekelt, hogy bontogassuk az alstílusokat, meg hát mit értettünk hozzá?

Na most se értek. De azt azért érzem, hogy annyi leágazás és megnevezés létezik már és a house a mostani köztudatban rég nem az, ami anno volt. Mindegy, mi még emlékszünk a Mr Jack – Wiggly world-re, mint ahogy azt sem fogjuk elfelejteni, ha manapság elmegyünk egy ‘deep house’ buliba. Örökké be fog égni az emlékeink közé az a melodikus híg katyvasz, amit ma képesek deep-ként eladni. És ez csak egy példa volt a sok közül, a tech house-t meg se merem említeni, mert Ibiza baleári karóba húz. Ettől függetlenül a létezésükkel megbékélek, max másfelé nézek, mikor szembejönnek. Hogy egy klasszikus filmből idézzek:

„Az ember elfogadja az elé tárt világ valóságát”

/Truman show/

De azért ha felrakunk egy klasszikust, mondjuk egy Jaydee – Plastic dreams-et, akkor az még mindig úgy mutatja, hogy merre az arra, mint azt a Technoviking tette a maga kecses kifinomultságával.

Sok hullámot láttunk a hangzásokban felcsapni, majd lecsendesedni, azt mégis el lehet mondani, hogy amik minőségi értéket közvetítettek azok, ha máshol nem is de emlékeinkben és polcainkon örökké ott lesznek, a többin meg átlépünk. Személy szerint én már nem akarom tudni mi milyen modern elnevezésű kategóriába eső house. Belehallgatok és tudom, hogy helye van e nálam bármilyen formában, vagy sem. Erre a Phonoda szettek a jó példák, mert azok egytől egyig tükröznek minket zeneileg, nincs szemfényvesztés, egyszerűen csak “szia ez vagyok én” és pont ennyiről is van szó, nem is kell ebbe több.

Most érezhetően elkezdett a szcéna elindulni vissza a gyökerekhez, töri az útját az ‘old school’ hangzás is, bár picit lassabban, de jön. Reméljük ez nem csak egy újabb trend lesz, hanem helyükre kerülnek ezek az értékek. Ha csak ezt az évezredet nézzük, nem telt el úgy egyetlen esztendő sem, hogy ne kaphattuk volna fel a fejünket minden hónapban sok-sok jó megjelenésre. Bőven van kiváló anyag és ez a tendencia hátha csak nőni fog.  Janeret, Traumer, Sascha Dive, Harrison BDP, Kirill Matveev, DJ Steaw, Cinthie, JT Donaldson, Gari Romalis…a teljesség igénye nélkül talán ezek a nevek is azok közé tartoznak, amikre biztosan emlékezni fogunk később. De, ha annyit mondunk Pushkarev, ott sincs kérdés, hogy minőségben mire is gondolunk (Még, ha technoba is belenyúl, akkor is. Nem bűn az, hanem energia!) és felrajzolta magát a nagy térképre. Van egy elmagyarázhatatlan esszenciája a house zenének is, ami valószínű életben fogja tartani és ha nem is tud mindig konstans megújulni, akkor elővesszük a 20 éves zenéket és újra megismerkedünk velük. Egyfajta oragnikusság jellemzi (nem, most nem az organic vagy spiritual house-ra gondolok) és nem feleslegesen ‘szintetikus’. Nem az össze-vissza csavart mesterkélt hangok viszik a hátukon a zenéket. Ha sarkosítani kellene, akkor a house lenne nagymamánk kertje, az üvegházak között – a paradicsom pedig akkor igazán finom, amikor paradicsom ízű.

Ha szól a 4/4 mi máris körforgásba lépünk, szimbiózis lesz köztünk, a lábunk visz tovább 32-ről 32-re. Ez a dolgok rendje.
A house örök, és a House, az House marad. 

Itt pedig egy kis csokor tőlünk, elgondolkoztunk, hogy mi az az 5 house zene amit ki tudnánk emelni…baromi nehéz volt, de itt a mi listánk érzelmi alapon, elvonatkoztatva attól, hogy elsősorban játszani miket szeretünk:

MATO

7mirror

A hozzászólás csak akkor lehetséges, ha a böngészőben be vagy a Facebook fiókodba jelentkezve.