Alkotótábor 2025 – Memoár
- by Phonoda team
- in Blog
- posted július 2, 2025
“Bár nem hiszünk a csodákban, mégiscsak csodának nevezünk mindent, amit nem fog fel az emberi értelem, amit nem szögezett le, nem bizonyított be a tudomány. Idővel, amikor majd a tudomány behatol az ALKOTÁS titkaiba, persze hogy eltűnik a csoda. De az az érzésem, hogy ez még igencsak sokára lesz. ” /Viktor Rozov/
Fontos tény a továbbiakra nézve: a magasságokba ívelő iménti idézet kizárólag azért van, hogy ellensúlyozza mindazt, ami ezután jön: Blowjob!
Hallo hallo sziasztok, le is leplezem magam, Olavi vagyok, aki most tollat ragadott. Csütörtöktől vasárnapig gyűjtögettem az emlékeket és úgy gondoltam nyomdafestéket még épp tűréshatáron tartva sztorizok egyet, szigorúan saját szemszögből, hagy tudják meg kicsik és nagyok, milyen főben járó bűn nem ott lenni az Alkotótáboron. Hosszú lesz, bort bontsatok.
Nagyságrendileg épp egy évvel ezelőtt, mikor az előző Alkotó véget ért, már el is kezdtük tervezgetni a következőt. Ki-mikor jön, ki mit hoz. Tavaly saját magunkat szívattuk a kempinggázzal így idén felkészülten érkeztünk. Legalábbis akartunk érkezni. Deka lett a palackmesterünk, 2024-ben kiérdemelte e nemesi rangot, tekintve, hogy sikerült üres palackot intéznie, így egy Tescos mini gázon rotyogtattuk bográcsban a 30 tojásos rántottát, ami röpke 1,5 óra alatt össze is állt szombat délre, de ki számolja. A ‘múlt a jövő tanítója’ alapon idén megugrottuk a feladatot, gázpalack pipa, igaz egy kávét se tudtunk rajta főzni, mert főzőlap híján a gázrózsába konkrétan beesett a kotyogós, de a jól megtervezett dolgok is a legritkább esetben sikerülnek úgy, ahogy az ember elgondolja.
Csütörtök kora délutánt írunk, becuccoltunk a táborba, ki sátorral, ki faházba, a lényeg, hogy becipeltük a nagycsaládos patracot. Hetyke faházunk teraszán már Muttley boombox magnójából rotyogott a Deepmix 52. A rohasztó meleget feledtető első fröccs is megtalálta mindenki kezében a méltó repoharát. Sőt, a komoly aggodalmakra okot adó pálinka is előkerült. A csütörtök délutánunk mondhatni ennek jegyében telt, a helyszínt körbejárva, minden zugban köszönni egyet a régen látott ismerősöknek, inni egyet itt is, ott is. A 22:00-kor startoló Cadik szettre Mókusőrsünk megalakult, majd némi dudorgás és további pálinka után az apraja-nagyja a szervező trió szettjére orientálódott. Külön köszönet a Phonoda lemez felpattintásáért Fibának, eskü nem fizetett reklám volt!
Péntek. Ki éjjel legény…nappal is. A faház előtti közös jógával indítottuk a reggelt, aztán Tolnai tarott nekünk kettlebell edzést, majd 20 perc kocogás után felébredtünk az álomból, mint a kimosott csíkos gatya. De hát ebben a korban már az is eredmény, ha a reggeli gyógyszerek után még tudtuk hol is vagyunk. Természetesen 10 óra magasságában már a biztonsági fröccsözések elindultak és a pálinkák sem maradtak le hosszasan. Ezt a folyamatot a továbbiakban inkább már nem szövöm a sztoriba, mert konstans eseménysorozata volt a hétvégének. Bővült a banda, megjöttek Gremáék, befutott Mheola is, elkészült a tojásos lecsó, Muttley közben szorgosan csepegtette belénk a szilvát és kettőt fordultunk, máris este 21:00-t írtunk, Grema pedig megrakta rendesen a kisszínpad előtti táncteret. “Freed from desire”. Innen már csak egy szempillantásra voltunk DJ Assault szettjétől. Bár úgy terveztem, hogy direkt nem megyek bele egyetlen egy szett elemezgetésébe sem, itt azé’ álljunk megy egy szóra, mert Grétsy tanár úr is csettintett volna egyet a szépirodalmi meghitt szösszeneteken, amit az amerikai ránk borított. Kezdjük ott, hogy kérdőjelekkel a fejünkben érkeztünk a szettjére, amit vegyítettünk fenntartásokkal is. Nos, a belünket kitáncoltuk a padlóra, de szó szerint. Idézni is szó szerint szeretnék a romantikus dalok szövegeiből: blowjob (50x 5 perc alatt), ass and titties, Yo Momma, Yo Daddy Your Sista’s a HOE, Hungarian Bitches, Bitches from Budapest és ezeknek minden elképzelhető permutációja, jaaaa és a biztonság kedvéért zenénként az emlékeztetés, hogy ‘i am the remix master DJ Assault’. Szürreális volt, mégis széles vigyorral roptuk, mintha nem lenne holnap. Zenéről zenére megvolt az újdonság izgalma, hiszen két hasonló zene nem igazán követte egymást, egyik percben Ghostbusters, másikban Blowjob, harmadikban Jeff Mills, majd rá 2 percre Cindy Lauper…Geri cimboránk meg szól, hogy fogjam már meg a poharát, majd egy másodperc múlva már lent brake-el a földön. WTF.
Másnap éppen Grema workshopján már a kezdésre fészkelődve beszélgettünk pont erről a szettről, majd egyszer csak megszólal Isu mögöttünk, “nem értitek ti a Detroitot”. Bár jót röhögtük rajta, de belegondolva tényleg nem, jobban belegondolva meg nem is baj, hiszen ha valami beégett mint igazán jó emlék akkor ez az esti agymenés az volt!
Szombat. Nyilván felébredtünk és ennél az volt már csak nyilvánvalóbb, hogy kollektíve frissen, üdén, pláne fiatalon. Szépen lassan felderengtek az előző este visszafogott pillanatai. Derek aranyköpései, amit a Bolevvel elkövettet whiskey-zés margójára rótt, de hát eleve meg volt már addigra a lendület is. Amíg mi a sebeinket nyalogatjuk, Deka beült az autóba, ment Pushkarevért a reptérre. Megérkezik a mi szeretetgombócunk, a mi Sanyink, Schime, majd nem sokkal később befut Mátó Viktor is, kezd egyre kerekebb lenni a gang a gangon. Mondjuk a fáradtság is gyűrűzött be szépen lassan. De Andrey szettjét végig toporogtuk, megtettük, amit megkövetelt a haza. Természetesen egy picivel később neki is megmutattuk kicsiny teraszunk holdfényes romantikájában, hogy milyen az ha a magyar gyümölcs folyik, de nem bor. Kortyolgatva beszélgetünk, felbukkan Derek, természetesen a kezében már nyílik egy ital, Deka azonnal mutatja be őt Andreynek, “hey this guy is the hungarian Pushkarev, master of music and master ot this table” – mutatva ezzel az asztalkánkra ami roskadozott a poharaktól meg mindentől ami a pohárba való. De Derek Dekába folytva a szót, azt se tudta miről van szó és ennyit mondott mutató ujátt az égnek emelve: “and master of sportfröccs”. Ezt végig nézve még Andrey is röhögött, rólunk nem is beszélve.
Vasárnap mi sem volt egyszerűbb, mint felkelni Derek reggel 8-kor startoló nagyszínpados szettjére. Itt a fáradtsági mutatónk már igazán kongatta a vészharangot, de összeállt a banda a színpad előtti első sorra és olimpikonként tűrtük a megpróbáltatásokat, amihez a kollega úr lemezei komoly segítséget nyújtottak. Biar még a fülembe súgta a tánctéren, hogy “pf c pf pf c” (aminek tényfeltárásába nem mennék bele) és Atti szettje végén szépen kihalt belőlünk még a megfáradt lélek is.
Ezután nemsokkal épp kávéért battyogtunk Gerivel a büfé sorra, Andrey is épp ott szürcsölt, intett, hogy csapódjunk, rövidesen megállapítottuk vele, hogy a frissesség nem olyan, mint amit épp éreztünk, erre jött a megvilágosodás, hogy a Ramen lesz a mi megmentőnk, így nekiálltunk falatozni. Én meg a pálcikák…Andrey próbálkozott, hogy megtanítson, de olyan jól ment, hogy mindenki kiröhögött, mert addigra Gremáék is megérkeztek a kávé szüretre. Az már csak a sors fintora volt, hogy saccperkábé egy órával később már én tanítottam Dekát az ő Rámenének pálcikával való felcsipegetésére. Vak vezetett világtalant…de éhen senki nem maradt.
Zanzásítva, elharapva, de a lényeget megragadva, valahogy így telt a hétvége. Ha nagyon ki kellene, akkor egyetlen egy negatívot tudnék kiragadni, méghozzá szombat estéről. Ugyanis akkor tudtuk meg, hogy már nem él a teve. Kárpótlásul ugyan ott kóborolt a csacsi, de a teve tragédiája azért megérintett minket.
Véget ért a tábor, most van egy újabb év, ami várakozással fog telni, de ha a világ összes istene úgy akarja, hogy megéljük a következő Alkotót, akkor bizony mondom néktek, ott leszünk. Mindezt azért írtam le, hogy visszakanyarodván a legelső idézethez kiragadhassam a lényeget, ami mindenkinek szól, aki nem volt ott. Azaz, elképzelhető, hogy az Alkotótáborral kapcsolatban egyszer majd “…eltűnik a csoda. De az az érzésem, hogy ez még igencsak sokára lesz.” Mert ahogy végig néztem ott mindenkin, a teljes társaságon, a kollektíván, ezen a baromi nagyra nőtt baráti körön, elképzelhetetlennek tartom, hogy egy ilyen tiszta alapokra épülő egység szimplán felbomoljon. Elképzelhetetlen szervezői munka van ebben. Hihetetlen teherbírás a srácoktól 0-24-ben a helyszínen, mégis minden mozdulatukban az látszik, hogy szívük-lelkük benne van és ez átragad ránk, ott lévő vendégekre is, összeér a két pólus. Értelmet nyer újfent Hermész Triszmegisztosz smaragdtáblájának talán egyik legfontosabb örökigazsága: Amint fent, úgy lent.
Ha még mindig van nyomós érv nélküli indokod arra, hogy miért ne legyél ott te is velünk jövőre, akkor engedd szépen el, hidd el itt a helyed.
Ui.: elgondolkodtam, hogy beszúrkálok néhány fotót ide azok közül amit lövöldözgettem…de végig lapoztam és inkább nem. A Blowjob legyen veletek!