A digitális világot élve felüdülés belefutni olyan arcokba, akik hisznek az analóg világban. Bálint Attila, azaz Derek is egy közülük/közülünk. Ráadásul egész szép kis gyűjteménye van, mi pedig úgy gondoltuk van miről beszélnünk. Hátha pont emiatt kap kedvet valaki, hogy kibújjon a Spotify listák komfortzónájából. Na de beszéljen csak Derek….
Hova vezethető vissza életedben az analóg szerelem? Mikor és hogyan kezdődött mindez?
Édesapám és keresztapám révén szerettem meg a zenét. Édesapámnak a mai napig megvan a gyerekkori Tesla B101-es szalagos magnója a hozzá vásárolt Polimer szalagokkal együtt, amit már 5 évesen magabiztosan tudtam kezelni. A zene iránti érdeklődés innen jött, az első impulzusok a 80-as évek euro disco és rock zenéi voltak ezekről a szalagokról. Keresztapám a Balatonon dolgozott a 90-es évek közepén és egy tihanyi diszkóstól szerzett kazettán mindig friss zenéket. 1995 telén kaptam tőle 3 kazettát, amiket az akkori friss zenékből állított össze, majd ez minden hazalátogatásakor így volt jópár éven keresztül. 2000-ben lett az első olyan rendszerem, egy Aiwa NSX-SZ50 minihifi, amiben volt CD lejátszó, de valahogy annak nem volt meg a feeling-je. Észrevettük, hogy a CD és mp3 korszak kezdetén elkezdett elértéktelenedni a zene, sokszor már a CD-ket végig sem hallgattuk, meg valahogy a zenék sem voltak olyan jók. Egy kis szünet után azért folytatódott a kazetták gyűjtése.
2006-ban vásároltam életem első viszonylag komolyabb kazettás deck-jét, egy Sony TC-KE500S típusú három fejes, kalibrálásra képes modellt használtan kemény 5000 Forintért. Akkoriban annyira mélyponton voltak az árak a digitalizáció miatt, hogy fillérekért lehetett analóg cuccokat, magnókat, kazettákat, szalagokat és lemezeket is vásárolni, de mivel akkor még suliba jártam, nemigen tudtam megvenni mindent amit szerettem volna, ráadásul ezzel kb egyidőben kezdtem DJ-zni is. Szerencsémre az akkori mentoraim vinyl lemezről is játszottak, így úgymond „kötelező” volt az is megtanulnom, amibe természetesen rögtön beleszerettem. Azóta is gyűjtöm a lemezeket, kazettákat, szalagokat egyaránt. Otthon leginkább ezekről szól a zene, az online stream-eket, mixeket szinte csak utazás közben hallgatom, a napi közel 3 óra a munkába járás miatt. Ezen felül barátokkal is szoktunk egymásnak felvételeket küldeni, általában mindig felvesszük egymásnak az újonnan beszerzett lemezeket, így aztán sosincs olyan probléma, hogy mit hallgassunk.
A hangzásban, a technikában, vagy a kézzelfogható romantikájában hiszel jobban?
A kézzelfoghatóság nagyon sokat jelent nekem. Egy szép lemezborító, egy szépen kidolgozott kazetta dizájn számomra mind érték. A hangzás is nagyon fontos, szeretem az analóg eszközök hangját, bár azért a kazetták esetében tisztában kell lenni a technológia korlátaival, bármennyire is profi gépet és alapanyagot használunk, a szalag minden esetben vékony és lassú sebességen fut. Sokan vannak úgy, hogy csak a jobb, profibb (ferrit-kobalt, metál) szalagokat részesítik előnyben, én azonban nagy örömöt lelek abban, amikor egy jobb géppel egy gyengébb, sokszor alap kazettára tudok meglepően jó felvételt készíteni. Ha pedig igazán jó minőséget szeretnék elérni egy kiemelkedően jó forrásból, akkor azt orsós szalagra veszem fel. Főként Maxell UD szalagokat használok, mivel a régi gyártású szalagok között az a legjobban használható, legjobb minőségű alapanyag, ami a legtöbb kommersz (nem stúdió) magnóval jól működik. A nosztalgia miatt persze van jónéhány Polimer szalag is a polcon. A technikai része egy kész csoda, mindig elámulok ezeknek a gépeknek a mechanikai megvalósításain. Ennek ellenére mindig van olyan gépem, ami rossz. Konkrétan három ember is dolgozik nekem, akik folyamatosan javítják az épp hibás magnóimat. Ez persze azt is feltételezi, hogy egy viszonylag szép gyűjtemény van a birtokomban.
Te miket használsz pontosan?
Kazettás magnóból egy kész arzenálom van. Nagyon szeretem a Sony gépeit, az Elevated Standard (ES) sorozatból elég sok nívós modellt szereztem be. A gyűjtemény egész pontosan az alábbi típusokból áll:
Lemezjátszó:Pro-Ject Essential III + Audio TechnicaWM520EB hangszedő
Természetesen a DJ pult is lemezjátszókból áll, két klasszikus Technics SL-1210MK2 egy Allen & Heath Xone:92 keverővel.
Mi a véleményed a hanghordozók áráról manapság?
Ez egy elég kényes téma. A minőségi alapanyag soha nem volt olcsó, most meg főleg nem az. Vannak nekem is emlékeim az árakról 90-es évek végéről, amikor 180 Ft-ért lehetett kapni egy TDK D, Sony EF, vagy Maxell UR kazettát. Ezek ma átlagban 500 – 800 Forint körül mozognak. A Sony alap kobalt-ferrit kazettája, az UX 1997-ben 320 Forint volt, ma nincs 2000 alatt. Az UX-S volt 400, most 2500 és így tovább, egy UX-Pro már 5000-től indul, a határ pedig a csillagos ég: egy Maxell Metal Vertex közel 100 ezret is érhet. Ezek természetesen a bontatlan csomagolású kazettákra vonatkoznak. Ha azt vesszük, hogy a 90-es években mennyit ért 500 Forint a mostani értékéhez képest, már nem is biztos, hogy annyira borsos a hétköznapi 500 – 2500 Forint. Főleg úgy, hogy akkoriban még volt bolti készlet, ma pedig nincs. Az újonnan gyártott kazetták, amiket az RTM és az ATR gyárt, azok is 1500 Forinttól indulnak, és ráadásul csak normál vasoxid szalagok, de egyébként teljesen jók.
A Facebook hifis csoportjaiban természetesen a hirdetéseknél sokszor előfordulnak a fotelben ülő, a szólásszabadság jogával élő hozzászólók, akik kötelességüknek érzik hogy beszóljanak és megvédjék a gyanútlan vásárlókat. Szinte egytől egyig azzal a pár mondattal érvelnek, hogy „régen 200 Ft volt”, „a digitális korszakban mi kerül ezen ennyibe” , „nekem van egy nagy doboznyi, de nem lenne pofám ennyiért adni”. Na persze. Sokan egyértelműen az irigységüket leplezik így, és sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs az egészről. Nekem is van egy lélektani határ, amit még kifizetek egy kazettáért, ez nagyjából 15 ezer Forint. A magnószalagok ára még durvább, 7000 Ft alatt nemigen beszerezhető egy Maxell UD. Az RTM gyárt új szalagot, 12 000 Forint a jelenlegi listaára, de legalább új, és ha azt vesszük, a fizetésekhez képest a ’80-as években sem volt ez olcsóbb hobbi.
Tényleg jobb az analóg hangzás?
Nehéz megmondani. Én speciel jobban szeretem, de ettől még nem biztos, hogy jobb is. Ezt mindenki maga dönti el. Van, akit zavar a lemez és a magnószalag alapzaja, de engem például egyáltalán nem, bizonyos keretek között hozzá tartozik. A szalagra történő másolás mindig minőségvesztéssel jár, legyen bármilyen profi az alapanyag és a magnó, de ezek az analóg gépek adnak valamit a zenéhez, amitől kellemesebbnek hat, mint a steril digitális cuccok.
hdrpl
Mit üzensz a digitális világban felnőtt fiatalságnak, miért jó az analóg?
Azért, mert a hangzása egyedi és egy kézzel fogható dolognak nagyobb értéke lehet, mint annak, amit csak a felhőben tárolunk, ám én azt is megértem, hogy az emberek java részének ma már inkább a kényelem a fontos. A digitális világban szocializálódott fiatalok nehezebben fognak olyan technikára pénzt áldozni, ami rendesen meg is szólaltat egy bármilyen analóg hanghordozót, de ez nem is akkora baj, manapság ez egy réteget foglalkoztat, a piac talán ki sem tudna szolgálni mindenkit. Elég, ha azt vesszük alapul, hogy a hanglemezek gyártása is egyre nehezebb az alapanyag, a megfelelő gyártósor és a hozzáértő személyzet hiánya miatt, a magnószalagok gyártása pedig rendkívül környezetszennyező folyamat, amit szintén számításba kell vennünk manapság. Meg aztán egy kíváncsi, de laikus ember könnyen a kívánt eredmény ellenkezőjét érheti el azzal, ha segítség nélkül csak úgy megvesz valamit, ami először a keze ügyébe kerül. Az analóg Hi-Fi-zés nem egyszerű dolog. Fel kell mérni az igényeket és a rá szánható összeget, hogy abból egy jó ár-érték arányú dolgot lehessen kihozni, legyen a cél akár egy lemezjátszó a hozzá való hangszedővel, erősítővel és hangdobozokkal, akár egy kazettás vagy szalagos gép. De ez már egy másik történet…
