Medvetalpon trógerkedtünk
- by Phonoda team
- in Blog
- posted május 3, 2022
Vidáman zengett az ének a hangfalakból a hétvégén, mi is zengettük a természet lágy ölén.
Élménybeszámoló egy aprócska, de annál fontosabb Majálisról, ami régóta hiánycikk volt a borsodi tavasz zenei rügyezésében. Ezt a pár gondolatot főleg azért írjuk le, mert találkoztunk 1-2 olyan dologgal, ami mellett nem akarunk szó nélkül elsiklani. A helyiek jobban fogják érteni, de ha valaki erre látogat kirándulni, akkor most tippet adunk hová érdemes menni. (Olavi).
Ahogy az “english” mondja, long story short, Elektróger. Ez a neve egy hosszú múltra visszanyúló rendezvénysorozatnak, amit két helyi arc, Bordee és Astro öntözgettek hosszú éveken át, hogy az elektronikus zene gyökeret verhessen a régióban. Gyökeret vert, olyannyira, hogy ez volt a miskolci elektronikus zenei szcéna alapja.
Több, mint 10 év kihagyás után ismét Majálist szerveztek a srácok, bevonva acélváros apraja nagyját, akik a zenei színtéren tevékenykednek. Bár inkább nagyját, mert szombat déltől vasárnap hajnali majdnem 5-ig 18 Dj állt a pultban. Tizennyolc. Hip-hop, house, techno, deep house, dub-tech, breakbeat, prog, acid…óránkénti váltással volt minden mint egy jó búcsúban. De pont ez adta meg a rendezvény zamatát és ez hozott össze különböző zenei világból érkező tagokat, arról nem is beszélve, hogy rég nem látott barátok is ismét kezetrázhattak.
Ha a reklám helye, ha nem, akkor is meg kell említeni a helyszínt, ami Miskolc ékszerének, Lillafürednek az elmúlt években mondhatni legkellemesebb kis meglepetése, a Medvetalp bisztró. Égig érő fák között kis füves kert egy olyan bisztróval, ahol az ételek zseniálisak. Nem kell túlgondolni, nem 5*-os menü, hanem amilyen egyszerű, olyan finom szendvicsek kaphatóak, amiknek hozzávalói nem a bevásárlóközpontokból, hanem gondosan kiválogatott házi jellegű elemekből állnak. Mi a ‘Grizzly’ névre hallgató szendvicset toltuk, (érlelt sonkával, tarjával, savanyú káposztával és savanyú ubival…mindezt jól összesütve), kis salival, zöldséggel és mártogatós szósszal. 10 pont! Ráadásul az hagyján, hogy a kaja 10/10-et kapott, a bisztró filozófiája is kapott egy 10-est. Értékteremtés történik, nem lehúzás, nem humbuk, hanem harapható minőség. Ha Miskolc és vonzáskörzetéből 1 helyet most ajánlani kellene, az ez lenne.
Az idillbe csak 1-1 arra túrázó chopper meg sportmotor pöffentett bele röfögő hangjával, na meg az, hogy estére már sokan elfelejtették, hogy a helyszín nem egy kocsma placc, hanem a bükki nemzeti park része, így kupakok, poharak na meg csikkek bújtak meg a fűben. Bízzunk benne, ha lesz folytatás, akkor fel fog tűnni az a sok kuka, ami egyébként minden sarokban ott díszelgett. Nincs több morgás, ez volt az össz-negatívum.
Viktorral 1-től zenéltünk 2-ig, nem meneteltünk túl nagyot, na meg direkt nappalra kértük magunkat. Elsősorban lemezről pakolásztunk és még az sem vett el az élményből, hogy egy-egy lépést a dobogón a lejátszó tűi is lekövettek ugrással. Szerettük. Felraktuk a 60 percünket és hátradőltünk, néztük az érkező embereket és átbeszéltük a világ dolgait. Körbe-körbe egész délután gyerekek rohangáltak, mert családbarát a helyszín. Végre egy buli, ahol a szülők úgy tudtak kiszakadni a valóságból, hogy közben senkit nem zavart, hogy a gyerkőcök minden irányból a mindenféle műanyag motorral kavarogtak. Saccperkábé 5x voltam fejbe dobva ezzel a most divatos polifóm szerű repülővel is, de amíg ezek repkednek és nem a Grippenek addig tényleg éljen Május elseje.
A 60 percünk memoárja:
„Én (Viktor) délben érkeztem vittem a családot – kicsit és az anyukáját – a kicsinek a műanyag motorozáson túl volt egy feladata is, de ezt az imént Olavi kifejtette (lsd. „polifóm szerű repülő”). Ekkor még épült a színpad, segítettem pár molinót kifeszíteni, hosszabbítókat kihúzni, pont úgy, mint régen egy-egy buli előtt. Bevallom őszintén, jól is esett. Közben, ment a sztorizgatás Astro-val és Bordee-val, arról, hogy milyen jó is volt, amikor jó 25 éve megpakolták Bordee – szerintem egyes – Golfját és lemezjátszókkal, keverővel és vagy két mázsa lemezzel (amit nyilván az emeletről kellett lehordani) és berendezkedtek hozzám péntek eseténként az akkori T-rádió tizedik emeleti stúdiójába és tolták azt a vonalat, amiből később talán az Elektróger is lett (de ez megérne egy külön fejezetet). Jó régen nem láttam már személyesen a fiúkat, de olyan lett minden egy perc alatt, mintha csak tegnap lett volna.”
Ettünk, ittunk, gondolkoztunk. Például, hogy mit is hozhat a jövő, mit tervezzünk bele. Rendezvényt? Ha igen, akkor vajon jönnének rá emberek? Lemezkiadás? Már ment is a matek, meg vele együtt az idő is úgy, hogy észre sem vettük. Rájöttünk, hogy volt egy komoly hibája ennek a majálisnak, az, hogy nincs minden hétvégén. Itt errefelé legalábbis nincsen. Jó volt délután elpilledni a jó kis hip-hop zenékre, fülelni a szkreccseket és megállapítani, hogy nekünk baromira nem menne, vagy este beleszaladni breakbeat klasszikusokba. Színes volt, egyszerű volt, de mégis nagyszerű.
Úgy szólt a zenéről a nap, hogy senkinek nem tűnt fel. Mindenki beszélgetett folyamatosan, ment a témázás sörrel a kézben és pont ettől működött. Mi csak megköszönni tudjuk a szervezőknek és a helyszínnek is az egészet és a meghívást is és örülünk, hogy ez újraéledt. Bízunk benne, hogy lesz még ilyen és, hogy ugyan itt!
https://www.facebook.com/elektroger