Megmondom őszintén nem tűnt fel, hogy 7 hónap pergett le enélkül. De nem azért mert nem hiányzott, hanem mert sok más dolog kitöltötte az űrt. Most viszont a pultban állva döbbentem rá, hogy mennyi mindent hozott ez a ‘csendes’ év is. Nem szerveztünk bulit, sőt közönségként is két kezemen meg tudom számolni mennyin vettünk/vettem részt. Viktorral letapostuk a füvet az Alkotótáboron, nemrég a Memento Parkban ban is jó zenére kísértük le a napot, ahová Norbi barátunk is velünk tartott és a kettő közé becsúszott még nyaralás közben egy Ökoszféra által szervezett Deep Camp is, ahol Derek Atti szettjét ki nem hagytam volna semmi pénzért. Minden más csak pici helyi teraszok, ücsörgések és bámészkodások voltak. Sajnos lett volna még tervben 1-2 nyári esemény, amit ki kellett hagynom, de van, hogy nincs opció.



 

Szóval ott álltam a pultban szombaton és néztem az embereket ahogy jöttek-mentek. Eszembe jutott az, amit Viktor is nemrég leírt, hogy nem mai csirkék vagyunk, fáradunk, ráadásul sokkal szimpatikusabb már nem belemenni az éjszakába. Ezzel nagyjából a hasonló zenei ízlésű korosztályunk is kb így lehet. Fontosabb egy friss másnap, mint egy átdorbézolt éjszaka. Ezt lehet, hogy most másképp látnám, ha nem lett volna Covid, de lett. Ebből a gondolatmenetből jutottam el két zene között odáig, hogy annak ellenére, hogy bár nagyjából DJ pult nélkül telt az év, mégis mennyi minden történt és mennyi minden épült körülöttünk. Vagyis inkább mennyire változott az értékrendszerem. Eleve úgy indultam el, hogy kora esti időpontra kértem magam, finomat akartam játszani. Egyébként sem vagyok főidős performansz, de most végképp szerettem volna belesüppedni a hangzásba. Talán sikerült is, de menetközben így is felcsúszott 3-4 bpm másfélóra alatt. De nem magamról akarok írni, hanem a változásról.

 



Létrejött ez a projekt itt, a Phonoda. Ennek a megszületéséhez is kellett a kényszerszünet, mint ahogy ahhoz is, hogy már meglévőekből sok dolgot átértékelve visszavonulhassak. Nem történt volna meg ez, ha nincs idő arra, hogy elgondolkozzon az ember. Echart Tolle mondta azt, hogy

 

 

Azaz az emberi elme struktúráit nem szabad változatlanul hagyni, mert elveszel és ugyan azokat a hibákat követed el újra és újra. Talán most fordult velem életemben először az elő, hogy zenélés közben végignéztem az előttem ülő vendégeken akik elbeszélgettek 1-1 szürcsölés között egymással (ez egy terasz buli volt) és fejben elkalandoztam. Azt éreztem, hogy pontosan arra tartok amerre szeretnék zeneileg, de talán lelkileg is, közben figyeltem a beszélgető embereket és élveztem a zenét. Úgymond lecsendesedett a belső zaj, kiürült a fejem, csak ezek a gondolatok forgolódtak bennem, de ez nagyon megnyugtatóan hatott.

Talán párhuzam is húzható a bennem lezajló folyamat és a világ dolgai között. Amint fent, úgy lent és ami kicsiben megy, lehet, hogy nagyban is átalakul lassan. Átalakult az idei évről alkotott véleményem is. 2021 egy kalap sz@r volt szombatig az elmémben, pedig az érzéseim mást diktáltak és ha lehámozom a tényekről a rossz csomagolást, akkor egyből előbukkannak a nagyon jó dolgok és fejlődések, amik az elmúlt 7 hónapban végbe mentek. 



 

Tekergettem még párat a potikon, felraktam az egyik kedvenc Harrison BDP megjelenésemet, aztán a szett végén átadtam a pultot. Utánam pont olyan két DJ jött a sorban akik éppen tőlem vették át a Rezidenciában betöltött szerepemet is, itt is ott is jó váltás történt. Jól volt megkomponálva ez az este odafentről, valamit tudhat a mennyei programozó…