Phonoda Camp – Na, de milyen volt?
- by Phonoda team
- in Blog
- posted július 28, 2023
2023. 07. 21-22. Nem volt olyan rég, szóval még emlékszünk mindenre, így sokat nem is várunk a gondolataink összeszedésével. Hiába memóriánk, mint a sasé, mégis komoly kockázata van már már az instant feledékenységnek a mi korunkban.
Egy kicsit rendhagyó módon futunk neki az elmesélésnek. Először Viktor, majd Olavi sorrendben meséljük el élményeinket, ami még csak véletlenül sem lesz időrendbe szedve. Na és.
Viktor:
Na, de milyen volt? Jó, nagyon jó! Attól eltekintve, hogy a pénteki napot sajnos ki kellett hagynom. Fájdalmamra lemaradtam Strypee-ról, Nicebergről, Biarról, Tolnairól, Bolevről na meg az Euphonic Moments srácokról. Elmulasztottam a találkozás lehetőségét a zenéik miatt általam ’félistenként’ tisztelt Specdubbal, meg Fortebával, akiről senki nem sejtette, hogy feltűnik a rendezvényen. Ami késik, remélem nem múlik.
A szombati autópályás araszolás utáni megérkezés kárpótolt mindenért. Viszonylag sok időt töltünk a Balatonon a Forest Ground-tól ’néhány lépésre’, de erre még sosem vitt az utunk. A hely az erdő közepén – ahol bár akadt pár szúnyog – de cserébe nagy a nyugalom, ideális hely sok mindenhez és ahogyan megtapasztaltuk, az első Phonoda Camp-hez is.
Judit és Levi a házigazdák és üzemeltetők nagyon kedvesek. Judit rózsaszörpje mennyei, csakúgy, mint a hamburger, amit vacsorára kaptunk, nem is beszélve az ebédre Derek és Levi által bográcsolt pörköltről. A kovászos uborka mindent vitt.
Szombatra a line-up kissé felborult, de a pénteki napon már a jól vizsgázott önkéntes marketingeseink, Anna és Nóra rendben tartották a hivatalos ’foresztgrundos’ fejléces újrahasznosított papírra nyomtatott fellépőlistát.
7mirror bár én csak Olavinak hívom – még egyik tükrét se láttam 
– kezdte a délutánt, aki amikor hívtam, hogy megérkeztem végre és engedjen be, szokásos nyugalmával felvéve a telefont csak ennyit mondott ’jó, de épp zenélek’, kellemes ritmusokkal kezdte bólogatásra bírni az ottlévőket. Majd Monthy Tibi vette át a stafétát és vitt el a ’dabba’ saját, a Phonodán megjelent zenéivel megspékelve a szettet. Melon következett ezután aki – volt olyan kedves és célba juttatta a ’kisGremának’ szánt ajándékomat – számára kiderült, hogy privát életében fogadott marketingeseinkkel szegről-végről ’egy cégnél’ dolgozik, de eddig sosem találkoztak. Az élet apró csodái.
Közben a fellépőkkel rövid interjú is készült még huszadik századi csúcstechnológiával, aminek a minőségén ma már csak mosolygunk (de legalább nem volt olyan steril, mint a mai technika). Néhány azonos kérdéskörben kifejtett véleményüket terveink szerint hamarosan egy videos anyag keretében megismertetjük veletek is.
Aztán jött a marketing osztály jelzése, hogy óriási lyuk tátong a line-upban és ezt ki kellene tölteni. Én lettem hát a ’töltelék’ gyakran Olavival kiegészülve, dupla játékidővel, hogy a lyuk eltűnjön. Kicsit kalandozós – ennek alternatívája a szedett-vedett? 
– szettem következett, ahol nem csak a keverő egyik potmétersapkáját (bocs’ Levi – vasárnap meglett – ) sikerült az egyik mix közben elrepíteni, hanem a táncolók közül is néhányat…én nagyon szeretettem ezt a három órát.
Ezután elfogyasztottam a fent már emlegetett finom hamburgert és tovább hallgattam számomra a nap csúcsát jelentő Derek mixet. Erről, csak annyit mondok – mert nem lehet eléggé dicsérni – amit Grema szokott ’iskola volt’. Másfél óra tudás, alázat és gondos szelekció következett- volna a tervek szerint – amit Derek még egy órával megnyújtott Olavi talán felnőtt filmekből kölcsönzött felkiáltására ’ne hagyd abba!’
/A képen balról: Anna, Nóra (marketing team), Derek, Levi/
Közben volt napsütés, eső, összegyűltek egyre többen és kb. este 11-kor véget ért az első Phonoda Camp hivatalos része. Hogy lesz-e jövőre is? Mi úgy tervezzük, igen! /Viktor/
Olavi
Péntek reggel pottyantunk be a kempingre, a házigazdák már a terasz alatt kortyolták a kávéikat, pár perccel később már mi is a sajátunkat, én lajháros csészét kaptam. Megtalálta zsák a foltját. Innen elindult a hétvége és számomra meg sem állt. Először az egy nappal korábban érkezett Derek bújt ki a vackából, hogy felszisszentse gyógy sörét, majd jött Biar és szép lassan mindenki más megérkezett, a szettek is megindultak. Itt már az én műanyagpoharam is teleszaladt Maci szörppel. Tényleg volt ilyen, szörpös fröccs és az első korty után már biztosra tudtam, hogy jó lesz ez a nap. Amikor Tolnai bekezdett a szettbe, akkor ez végérvényesen tudatosodott is, összeálltak a csillagok.
Ahogy a fénykép is bizonyítja, a jól lakott Pampalíninek álcázott Dévid Ettembóró kiskamerájával járta a susnyást, hogy vadon élő DJ-ket a természetes környezetükben faggasson erről-arról a csalitosban. Ez voltam én. Egyszemélyes ministábom kis interjúkat rögzített, hogy azokból egy kis videót vághassunk össze. Meglátjuk sikerült e. Az biztos, hogy a szettekről a felvételek már szivárognak, naponta 1 kikerül az éterbe. Amint az látszik is, nem mai a kamera, de ez volt a lényeg, Hi8 kazettás kis cukiság, hogy a retro hangulatot még jobban hozhassuk.
A rendezvényt én nem is csúfolnám rendezvénynek a továbbiakban, családi összejövetel, ahol óránként bővültünk új családtagokkal…érkezési sorrendben. Nem fesztivált rittyentettünk, hanem eljöttünk pihenni, együtt. Eleinte kicsit aggódtam, hogy elúszik velem az Ettembóró hajó és mindenről lemaradok, ha folyamatosan a kamerával rohangálok, de nem így lett. Vagy, ha így is volt akkor a Maci fröccsök oldották bennem az tér és időérzéket.
Ódákat tudnék zengeni a helyszínről és a házigazdákról, mert nem egyszerű világot álmodtak meg, a dolog jó értelmében. Egy kis erdei sziget, ahol abszolút egyensúlyos fontossági rend van a zene, a pihenés, a gasztronómia, a beszélgetések és a jó hangulat között. Ide senki nem azért érkezik, hogy rommá menjen, hanem, hogy finomakat egyen-igyon, csacsogjon és lógassa a lábát…leginkább jó zenére. Judit és Levi ezt a sokágú mérleget ki is maxolták, sőt meg is követelik, hogy ezt vagy így vagy sehogy. A legjobban teszik. Muszáj nekem is kikanyarodnom a kajákra, rövid leszek: ha tehetitek kóstoljátok meg! Utána beszélgetünk…mert tényleg finom! Szóval köszönjük a Forest Groundnak, hogy elviselték kis csipetcsapatunkat, bár kenyérre lehetett minket kenni. Működött a Maci fröccs!
A szettekről a videók magukért beszélnek, mindenki kitett magáért, de ez hallható is. Mondjuk nem is ért ez minket meglepetésként, hiszen a line up nem véletlenül úgy épült fel ahogy, tényleg kimagasló tehetségek álltak pultba egytől egyig, akiknek nagyon hálásak vagyunk, hogy eljöttek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy kb 3x variáltuk át teljesen az utolsó pillanatban a line up-ot, na de miért is ne, ha az élet így igényli? Pont senkit nem zavart. Az már sajnos igen, hogy például Specdub hiába volt ott, mégsem tudott zenélni, nagyon szerettem volna meghallgatni. Cserébe legalább vééégre beszéltünk élőben. Na de ez van, amikor a Balaton mellett nyaralsz és zeneválogatás előtt egy villám kasztrálja a laptopod tápegységének tökeit. Szomorú, de a kényszer nagy úr. Amit Viktor említett lyuk, amit ügyesen kitöltött – az én bele-belekontárkodásommal – az részben így keletkezett.
Piszok nagy mázli, hogy a helyszínen sikerült egy komoly marketing/designer duót igazolnunk, így az újdonsült reklámgrafikusunk zsebből rázta ki az új minimalista line up koncepciót. Ilyen, ha valaki Isten adta tehetséggel születik, köszi lányok! Ha ezt olvassátok, akkor innen üzenném, hogy kiemelkedő teljesítményetekre való tekintettel a próbaidő végét már nem is szeretnénk megvárni, úgy döntött a gyár igazgatósági tanácsa, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetre hivatkozva és főleg mert hétfőn nem jelentetek meg a munkahelyen, elő kell titeket léptessünk munkanélkülivé. Köszönjük kitartó és alázatos hétvégi munkátokat, főleg annak gyümölcsét (ezen a képen megcsodálható). Jövőre reméljük újra kirúghatunk benneteket. 🙂
A kempinget Derek zárta. Erről külön kell írnom, mert a szettje közben félig-meddig becsípődött derékkal ennyit tudtam mondani Viktornak a fotelben bólogatva: „b@#meg ez tiszta kisPushkarev!”. Olyat pakolt, hogy csak lestünk. Sajnos, pont az ő szettje alatt nézett be Murphy is a kempingbe és leverte a biztosítékot, jelezvén, hogy nem felejtett el minket. Innen is pusziljuk, a kedves anyukáját is, pláne, ha nem sikerül a videót feltöltenünk, ugyanis hibás lett a file a hirtelen leállás miatt, szakembereink dolgoznak rajta gőzerővel.
Zárógondolatként azt tudom idézni, amit Levinek, a házigazdának írtam miután hazaértünk Miskolcra: „Mindenütt jó, de most ott lenni jobb lenne”
Van egy olyan érzésünk, hogy 2024-ben ugyan itt tali! Mindenkinek köszönjük aki ott volt!
/Olavi aka Dévid Ettembóró/
Most pedig következzen néhány kép, amit sikerült így-vagy úgy, ennek meg annak megörökítenie…ja, jövőre kell egy fotós. A Youtube csatornánkon pedig sorban érkeznek a szettek, ne felejtsetek rákukkantani itt: PHONODA YOUTUBE
